1. Előkezelés
Fizikai tisztítás: távolítsa el a membrán felületéről az olyan szennyeződéseket, mint az iszap, kolloidok, mikroorganizmusok. Az általános módszerek közé tartozik a vízöblítés és a gáz{1}}vizes visszamosás.
Kémiai tisztítás: használjon savat (például citromsavat), lúgot (például nátrium-hidroxidot) vagy speciális tisztítószert a membrán pórusaiban lévő szennyeződések (például kalcium- és magnéziumionok, szerves anyagok) lebontására.
Detektálási osztályozás: a membrán sótalanítási sebességének, víztermelésének, nyomásesésének és egyéb mutatóinak tesztelésével a membrán károsodásának mértéke és javíthatósága megítélésre kerül, és javítható membránra és selejt membránra osztják.
2. Javítás és regenerálás
Kémiai regeneráció: a kevésbé szennyezett membránok esetében erős oxidálószereket (pl. nátrium-hipoklorit) vagy enzimkészítményeket használnak a mély szennyeződések eltávolítására és a membrán permeabilitásának helyreállítására.
Fizikai javítás: a membránfelület helyi sérülései esetén bevonási technológiát (például bevonó polidopamint) vagy nanoanyagokat használnak a lyukak kitöltésére és az élettartam meghosszabbítására.
Módosító kezelés: kémiailag módosítsa a regenerált membránt (például hidrofil csoportok beojtásával), hogy javítsa annak szennyezés elleni -képességét, vagy alkalmazkodjon a speciális vízminőségi követelményekhez (például magas-sós szennyvízkezelés).
3. Biztonságos ártalmatlanítás (kiselejtezett membránokhoz)
Pirolízises kezelés: A membránanyagok lebontása magas hőmérsékleten oxigén--mentes vagy alacsony-oxigéntartalmú környezetben a szén, fémek és egyéb komponensek kinyerése érdekében, miközben csökkenti a mérgező anyagok, például a dioxinok kibocsátását.
Lerakás vagy elégetés: Meg kell felelnie a veszélyes hulladék kezelésére vonatkozó szabványoknak, hogy elkerülje a vegyi anyagok szivárgását a membránban. Egyes régiók megkövetelik, hogy a membránanyagokat megszilárdítsák és stabilizálják a hulladéklerakás előtt.